Szent tűzzel

Réka érezte, hogy ezután a kiadós vita után férje meghívását, hogy látogassák meg a szüleit, csak az udvariasság diktálja. Egyedül akart maradni, hogy gondolkodhasson. Semmi kedve nem volt a férfi családjával eltölteni néhány hűvös napot, tele visszafojtott indulatokkal. Magányra vágyott. Ami gyógyítana. Kimondhatatlan fáradtságot érzett.
Miután a...

Te már észrevetted?

Te már észrevetted, amikor egy angyal elsuhant feletted?
Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy léteznek égi lények, akik megóvnak a veszedelemben, a sorscsapások közepette. Isten oltalmát gyakran megtapasztaltam, és adtam hálát mindazért a jóért, amivel engem illetett. De sosem mondtam köszönetet azért, "Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban." (Zsolt.91,11)
Amikor úgy érzem, majdnem összeroskadok a mindennapok terhe alatt, sokszor kiáltok az Úrhoz, és Jézust is kérem, hogy segítsen. Isten meghallgat, ha az ő akarata egyezik az enyémmel. Érzem, hogy gondot visel reám.
De mi van az angyalokkal? Istennek biztos ígérete van felőlük is: "Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket." (Zsolt 34,8)
Közeledik a karácsony, és az iskolában az osztálytermet feldíszítettük a tanítványaimmal repkedő angyalokkal. A gyerekek kiszínezték, kinyírták és kiragasztották a falra. Bájos, szárnyakon repülő, fehér ruhás kislányokként képzeljük el őket, és e szerint ábrázoljuk. Pedig a Biblia beszél Gábriel arkangyalról, aki férfi nevet visel. Vagy valóban férfi? Van-e az angyaloknak nemük? Mivel telik egy napjuk? Vagy náluk nem így jelenik meg az idő? Ők biztosan nem halnak meg, hanem örök életük van. Irigylem őket, mert ők ismerik Istent és az Úr Jézust teljesen közelről, állandó kapcsolatban állnak velük. De angyal volt Lucifer is, aki egykor fellázadt és több akart lenni Istennél.
Maga mellé állította az angyalok harmadát, akik démonokká, ördögökké váltak. Rájuk nem is akarok gondolni, pedig tudom, hogy az ő tevékenységük hatással van az életemre. Nekik érdekük az, hogy én bűnben éljek. De ilyenkor karácsony tájt el akarok felejtkezni róluk. "Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben." (Eféz. 6:11)
Remélem, most a szobám légterében is van valahol egy angyal, aki óv engem, és nyugalmat hoz a lelkembe. Nem szárnyakon, fehér liliommal a kezében, de megsimítja az arcom, csendre inti háborgó gondolataimat, és messzire űzi a démonokat. Vele üzenem Istennek, hogy szeretem, és megköszönöm, hogy ő is szeret engem. Mert ezt ígérte, és az ő ígérete bizonyosság.
Te már észrevetted,
amikor egy angyal elsuhant feletted?
Érezted azt a szellőt,
amellyel megsimogatja az esendőt?
Behunyt szemeiddel láttad,
ahogy a bajban hozzád vágtat?
Állj meg te is egy pillanatra,
hogy a nyugalmad visszaadja.

A jó és a rossz örök harca 


A jó és a rossz örök harca

Ellenségeskedés, állandó harcok, viharok, mélységek. Ezt is ígérte az Úr. Viszály, háború. De nem maradunk ebben a küzdelemben magunkra. Istentől kapjuk a szellemi fegyvereket. A sátán hazug ígéretei szemben állnak Isten igéjével. De az Úr Jézusé a győzelem. Hiába fitogtatja erejét az ördög. Kapkod, s mint ordító oroszlán szerte jár, nézvén, kit nyeljen el. Életünk egy csatatér. Jézus mondta: "Nem békességet hozni jöttem erre a világra, hanem fegyvert." S Ő harcol helyettünk. Sokan nem is veszik észre. Azt hiszik, egyedül kell megállniuk a viharban. S néha megdönti őket a szél... Döntse meg inkább a hála, s a könyörgés. Egy valódi: köszönöm. Köszönet az igéért, a szeretetért. S hogy Jézus fogja a kezem. Átvezet ezer veszélyen. Számon tartja minden lépésemet. Vezet. Néha dorgál. " Mint az Atya az ő fiát, akit kedvel." Kell, hogy engedjük, ma is Ő legyen az úr az életünkben. Szívünk mélyéből ne zárjuk ki! Hiszen értünk jött meghalni a kereszten. Értünk szenvedett kínhalált. S ha megvalljuk és kérjük, megbocsátja bűneinket. Tisztává tesz. S szent örömet ad. Mi mit adunk neki? Oda cserébe? Szolgáljuk őt? Szeretjük? Övé a szívünk? Add át neki az életed feletti uralmat. S az Ő békessége fogja betölteni lelkedet.

Szomorúságaink


"Azon a napon, amikor szomorúak vagyunk, még a szomorúságunk is szeretetreméltó lehet." (Philippe Zeissig) Ki nem volt még szomorú? Emberi dolog. Más, amikor valakit emberi szomorúság gyötör, és más, amikor az Isten előtt szomorodik meg a szív. Így voltam ezzel én is. Zokogtam a múltam bűnei és rútságai miatt. Reggeltől estig. S estére tudtam, hogy Jézus megbocsátott. Nem haragszik rám, a háta mögé vetette minden bűnömet. Öröm és békesség töltötte be egész lényemet. Isten különleges kegyelme volt ez. " Nem cselekedetekből, hogy senki ne dicsekedjék." S békességbe kerültem önmagammal. Ez maga a csoda volt. Hálásan köszönöm. Én tudok valamit adni cserébe?


Gyöngykapu 

Viktor Hugo írattatta egy sírkőre: "Elment, hogy megtudja a többit..." S láttam már olyan sírfeliratot is: "Az én megváltóm él!" Aki úgy hal meg, hogy hite és reménysége van arra nézve, hogy odaát Jézus ölelő karjai várják, boldogan tud meghalni. Békességgel. Reménnyel teli. Nem fél a haláltól, nem retteg, vajon mi történik majd? Aki pedig nem tud békességet találni Krisztustól a mában, az félelmekkel telve, kínlódva fog átjutni a túlsó partra. S ott nem lesz gyöngykapu, aranyváros, mennyei fény, boldogság és hála, hanem csak örök gyötrelem. De ez már itt a földön eldől. El kell tudni rendezni az életünket, bűneinket Urunkkal. Átadni neki mindent, nem szorongatva kétségbeesetten semmit. S ott jó helyen lesz, tőle válaszként jön bűnbocsánat, kegyelem és áldások sora. Mennyire jó! Aki ezt elérte, biztonságban tudhatja magát. Én is így szeretnék meghalni...

Tégy jót! 

Vannak emberek, akiknek mindenük meglenne arra, hogy jót tehessenek. S mégsem teszik. Gyűjtik a vagyont, szaporodik a mammon. S az embertársaik? Nem érdeklik őket. Nyaralni mennek Korzikára, a téli szünetben síelni az Alpokba. Étel, ital, nők, férfiak, szerencsejáték, egyszer élünk...! Talán boldogok? S a kocka másik oldala: szegénység, nyomor, nincstelenség, hajléktalanság, koldulás... S mégis van, aki ott is megtalálja az örömöt. Vagy ott sem. Igazi békét csak a Jézus Krisztussal való élő kapcsolat adhat. Ha hiszünk, ha kérjük őt, zörgetünk nála. "Ha közeledtek Istenhez, Ő is közeledni fog hozzátok." - ezt ígérte. Ez már valóság. S miénk lehet a bűnbocsánat, a lelki harmónia, önmagunk elfogadása. Igazi békesség és hála, amit csak Krisztusban lehet megtapasztalni. 

Vágyaink

 "Szerencsétlenségünk nagy része épp kielégített vágyainkból ered." (Philippe Zeisig)

 Álmodozunk. Vágyakozunk a boldogságra. Óhajaink repülnek a szélben, keresik a megvalósulás útját. Reménykedünk... hogy holnap jobb lesz. Kergetjük az álmokat, aztán sokszor leblokkolunk. Ez sem sikerült! De azért, hátha... Aztán van úgy, hogy valami eltalál. Bejött. Sikerült! Azután kiderül, hogy nem is ezt akartam... ez így nem jó! Mennyit imádkoztam azért, hogy teljesüljön a nagy álmom. És íme, itt van. Isten megadta. Meghallgatott, és teljesítette a kérést. Akkor miért is vagyok megint boldogtalan? Miért nincs békességem és nyugalmam? Nem lett volna jó az Úrra bízni, hogy Ő járjon elöl és munkálkodjék kedve szerint? Mert Ő jobban tudja, nekünk mire van szükségünk. Csak mi nem merünk rá hagyatkozni. Elengedni a terveket, és teljesen rábízni az életünket. Ő ezt kéri. Cserébe átformál minket és kegyelmét, áldásait adja. Hálásan köszönöm. Ő az enyém, én az övé. Így van rendjén!

Perceink

 Mennyi perce van az életünknek... Unatkozunk, hosszúnak találjuk őket. Néha meg szinte elrepül. Nem éljük meg a mát. Azt gondoljuk, majd holnap... jobb lesz, szebbet remélünk. És mit teszünk a ma hosszú perceivel? Elherdáljuk. Türelmetlenül várjuk a jobbat. Aztán eljön-e? Csak remegve várjuk. És elmarad. Aztán beletörődünk, már nem is reménykedünk. Jön a magunkba fordulás, a depresszió, szorongás, félelem. Keringünk önmagunk körül szakadatlan. Hogy majd én... De ki van a középpontban? Mi magunk. Nem így kellene lennie… Hol a mi megváltónk? Eltölthetnénk hosszúra nyúló perceinket csendes imádkozással. Akkor kinyílna a ma. Megélnénk valóságát. Éljük át a perceket! Beszélgessünk Istenünkkel! S Jézus csendben átölel.

Csoda 

A Holt-Tisza partján álltam egy stégen még 2000-ben. Néztem a vizet, s közben arra gondoltam, hogy a korai keresztények számára Jézus jelképe egy hal volt. Az ókeresztény időkben a görög hal (IXΘYΣ) szó kezdőbetűiből a következő rövid hitvallás keletkezett:

"ΙΗΣΟΥΣ ΧΡΙΣΤΟΣ ΘΕΟΥ ΥΙΟΣ ΣΩΤΗΡ (Jészúsz Khrisztosz Theú Hüiosz Szótér)"

A sor jelentése: "Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó". A hal sokáig volt Jézus szimbóluma. A kereszténységben Jézust a mai napig szimbolizálják a XP (khí-ró) betűkkel. Az őskeresztények egy halat rajzoltak a homokba, hogy felismerjék egymást.

S amikor ide jutottam gondolatban, kiugrott a vízből egy hal a stégre. Hosszasan figyeltem, ahogy táncolt a pallón. Gyönyörködtem benne, s azt kérdeztem magamtól, vajon leszek-e Jézus tanítványa, követője? A hal visszaugrott a vízbe, s abban a pillanatban másik kettő emelkedett ki egyszerre, mintha üdvözöltek volna. Szívem nyugalom és béke járta át. Lám, Isten gondol rám, használni akar és szeret. S én is szeretem őt. Más nem is hiányzik...

Bezárt éjjeli lepke 


"Már majdnem panaszkodni kezdtem volna a cipőm miatt, amikor eszembe jutott egy barátom, akinek lába sincs." (Philippe Zeissig)

De sokat tudunk panaszkodni. Forgolódunk saját magunk körül, mint egy bezárt éjjeli lepke. Magunkat állítjuk a középpontba, a mi problémáink a legnagyobbak, s a mi jövőnk a legkilátástalanabb. Valóban? Nincs ember nagyobb bajjal? Van lakásunk, holott sok ezren a szabadban töltik az éjszakát. Megvan a mindennapi kenyerünk, de sokan vannak, akik tényleg éheznek. Van cipőnk, van lábunk, két kezünk, amit imára kulcsolhatunk. S van megváltónk, aki levette rólunk bűneink terhét. Nála van biztonság, nyugalom, lelki béke. Hányszor int: Ne félj! Ne aggodalmaskodjál! Majd én gondodat viselem. Csak bízd rám magad! Teljes szívedből, teljes elmédből. A hit a nem látott dolgok felől való meggyőződés. Te hiszel az Úrban? A te szíved már Jézusé? Ha nem, add át neki életed. Amíg tart a kegyelem ideje.

Világmegváltás 

Sokan vannak, főleg az ifjak között, akik meg akarják menteni, jobbítani, váltani a világot. De ahhoz, hogy a világ jobbá váljon, először magunkat kell megváltoztatni. Ez parancs és kötelesség. A legnehezebb a világon. Nem is megy egyedül. Csak az Úr Jézus tud megmenteni minket. Saját magunktól. Önző, önigaz, kemény szívünk aztán felenged, forró lesz. Ingyen kegyelemből. Aztán már nem gyűlölünk, nem gerjedünk haragra, vagy ha mégis, tudjuk kezelni, letenni. Nem káromkodunk, nem pletykálunk, inkább segítünk, jótékonykodunk, támogatjuk az elesettet, a nyomorgót, a beteget és árvát, az öregeket. Ehhez is ad Isten erőt, türelmet, alázatot. S várja, hogy kövessük őt, naponta felvesszük a keresztet, amibe nem roskadunk össze. S miénk a szeretet, a Szeretet. Kell ennél több?

Terveink

"Nyerni, arra az egész világ képes. Veszíteni, azt tudni kell." (Philippe Zeissig)

Ifjú korunkban még álmodozunk. Terveket szövünk, szebbet remélünk. Megnyerünk egy-egy csatát az élettől. Néha veszítünk is. De nem baj, hajtanak tovább terveink. Ami aztán legtöbbször el sem jön. Elmarad. Aztán belefáradunk. Magunkba fordulunk, és már-már feladjuk... De mégsem! Aki hisz az Úr Jézusban, annak könnyebb elviselni a nehézségeket. Van támasz, erőforrás, vigasztaló. Ennél több nem kell. Akié a Megváltó, arra apránként hull az áldás. A napi kegyelem. Amikor már nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát. Engedelmessé válok. Jézus nem mérlegelte, fontolóra sem vette a saját akaratát, csak az Atyáét kereste. Isten nem gondolja meg magát. Nem akarja megnehezíteni az életünket. A legjobbat, leghasznosabbat nyújtja gyermekeinek. S akkor kinyílik a hála virága, a köszöneté.

Megtaláltam a Messiást! 

"Bennem magamban a jó és a gonosz egyaránt megtalálható." Belenéztél már úgy mélyen önmagadba? Nekem ha akartam, ha nem, bele kellett néznem. Jézus megmutatta: önző voltam, haragos, gyűlölködő, nehezen tudtam megbocsátani, megbántottam másokat, pletykálkodtam, kárörvendő voltam és néha babonás is. Nem kell sorolni. Jézus megmutatta, és meg is változtatott. Tanított a hosszú tűrésre, szelídségre, alázatra, becsületes életre, igazmondásra, türelemre, empátiára. S hogy hozzá forduljak, amikor magamat rossznak érzem, és csalódtam saját magamban. Tegyem az Ő kezébe érzéseimet, indulataimat, kétségeimet. S Ő tanít, vezet, nevel. "Mint az Atya az ő fiát, akit kedvel." " A te vessződ és botod vigasztalnak engem."- mondta Dávid király. Kiválasztotta Isten őt is, a kis pásztorfiút, Mózest is, aki embert gyilkolt, Pál apostolt, aki véresen üldözte a keresztényeket. S kiválasztott engem is, kicsiny szolgáját, hogy kövessem őt, tegyek róla bizonyságot alkalmas és alkalmatlan időben. Ez az életem értelme. Megtaláltam a Messiást!


 Négy evangélium, s számtalan örömüzenet, melyben üzened, hogy szereted minden gyermeked. Már nem vagyok az, aki egykor voltam…, ajkamon zeng a hálaszó. S magához egyre közelebb von az áldott Örökkévaló. 
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el