Nyiss kaput...

A mélységből csak felfelé visz út,
vagy lenn ragadsz, vagy nyerhetsz háborút.
Van egy kéz, ki magához emel,
ragadd meg bátran, s rád gondot Ő visel.
Ha olykor mégis legyőz a csüggedés,
tudd, hogy a felhők fölött kék az ég.
Megtalál bárhol a kegyelem,
csak nyiss kaput a szíveden. 

                                                          A kereszt

Miért lenne okom panaszra?
Esedezésem Ő meg nem tagadja.
Igéje biztat, hogy nem hiába vár,
az Ő szeretete engem is megtalál.
Kétségeim is Reá bízhatom,
Tőle jut nékem is irgalom.
Bizalommal nézek a keresztre fel,
Jézus lehajol, magához ölel. 

 Örömüzenet

A bűntől nagyobb a kegyelem:

Jézus ma is megszólít minket.

Nincs ennél erősebb fegyverünk,

ne dédelgessük földi "kincseinket"...

Kemény és ítéletes igékre

választ jelent arcunk pirulása,

s átformáló szereteted nyomán

sötét szívünk megtisztulása.

Áldunk téged drága Urunk,

mert betöltöd szívünk rejtekét,

s szomjúhozzuk a minden nap

üzenetként érkező igét.

S mégis szomorú olykor a lélek,

mert vannak számtalan,

kik a templom tövében vesznek el,

életük elszáll súlytalan.

De ma még bárki hozzád jöhet,

átadva bút és gondokat,

hangzik az evangélium,

s megérint hívó szavad.

Pedig ismersz...

Értelmet nyer a kereszt:

ismersz engem, s mégis szeretsz...

Hozzád jövök, hogy ó, segíts,

bűneim súlya szétfeszít.

Vágyaim tőled elszakítanak,

pedig Te értem áldoztad magad.

Sáros lábam nyomodba lép,

és indulok, megyek feléd.

Összetört szívem kezedbe teszem,

otthonom ott lesz a tenyereden.

Hallod imám, száll a fohász,

s érkezik szent gondoskodás.

Nevelj, formálj, amint lehet,

fiad lettem, akit szeretsz.

Pedig ismersz..., s tudom Uram,

nálad Élet kenyere van.

Kegyelem

Gyermeked lettem. Érdemtelenül.

Uram, ne hagyj egyedül!

Nélküled nem tudok élni...

Segíts mindig remélni!

Ez a világ olyan rideg,

álmaim is összetörtek.

Szétfolytak a régi vágyak:

elillantak, tovaszálltak.

Ami maradt, az is üres.

Te töltsd meg azt, mint "kézműves".

Formálj, nevelj, taníts, szeress:

s értelmet nyer így a kereszt.

Gyermeked lettem. Érdemtelenül.

S már nem leszek soha egyedül.

Velem vándorolsz, fogod kezem.

Tudom Uram: ez a kegyelem.

Istennél lecsillapul nyugtalan szíved,

ha önző, bűnös szíved kifeszíted.

Ragadd meg bátran feléd nyújtott kezét,

s megtalálod nála a békesség szigetét.

Oly jó megfürödni az Ő szeretetében,

megbékélni a világgal szentséges fényében.

Ragyogni a Nappal, megnyugodni éjjel,

örvendezve élni örök reménységgel.

Tudom a célomat, s azt is, hová tartok,

bár néha a földre döntenek kudarcok.

Ilyenkor tekintetem Jézusra emelem,

s felemel a mélységből isteni kegyelem.

Jézus az egyedül, ki értem közben jár,

Menedék, gyógyító, erős égi mentsvár.

Szeretete betölti az egész földkerekséget,

s megmutatja, mi a személyes küldetésed.

A csöndességben hallani meg hívó hangját,

s nem emlegeti többé megbánt bűneid hamvát.

Felemel, életednek új irányt mutat,

szeresd Őt, s légy vétkeidtől szabad.

Senki sem nélkülözhetetlen,

csak az Úr;

Hozzá vágyódom

kimondhatatlanul.

Egykor még nem fájt a bűn

és nem fájt a hazugság;

de ma már mindez gyötrelem,

átformáló kegyelme nyomdokán.

Mély szeretetéért adósa vagyok,

értem vérével fizetett,

sok sebemet begyógyította;

s a kereszten értem is szenvedett.

Nem szeretnék letérni

az Ő útjáról,

s megszabadulni vágyom

minden hiúságtól.

Megannyi jó, amim van,

tőle kaptam: ingyen kegyelem.

S hogy bennem Ő növekedjen,

ez a cél, s nála van győzelem.

S ha mégsem tudnék

alázatban járni,

Újra bocsánatért mehetek hozzá,

s Ő fog értem is közbenjárni. 

Sodor az ár és zúg a szél:

körülölel és hív a mély.

Lábaim alatt szakadék,

reménységem csöpp maradék.

Hozzád kiáltok, hallod szavam,

menedékem csak Te vagy, Uram.

Nehéz időkben fogd a kezem,

vezess át a veszélyeken.

Olyan voltam régen,

mint a polyva,

amit szétszór a szél.

De Te megkönyörültél rajtam,

s többet kaptam földi sikereknél.

Aki nem jár bűnösök tanácsán,

boldog ember az.

A Te tervedben van gyönyörűsége,

s lelkében örök a tavasz.

Olyan lesz mindahány,

mint folyóvíz mellé ültetett fa.

Levelük nem hervad el,

neked termi gyümölcseit

szívvel és lélekkel.

Ismered Uram az igazak útját,

egyengeted lépéseit.

S fájdalmasan érezzük

a kezeden lévő szegek sebeit.

Teljes szabadulásért könyörgök Istenem,

nyújtsd a kezed értem.

Ha haragszom is, ne hagyj vétkeznem,

több árad tőled, mint amennyit kértem.

Kedveltjévé választott az Úr,

meghallgatta kiáltásomat.

Szorultságomban tág teret adott,

csokorba fűztem imádságomat.

Lefekszem hát és békében elalszom,

hiszen az Úr őrködik felettem.

Reám árasztja arcának világosságát,

csak Ő az, akit mindig kerestem.

Nagyobb örömöt kaptam szívembe,

mint amennyi földi jó az enyém.

Megnyílik az Úr fénye felettem,

s minden szava élő költemény.

Könyörülj rajtam Uram,

mert ellankadtam.

Elfáradtam sóhajtozásomban,

kérlek, segíts rajtam.

Újítsd meg lelkemet,

ne feddj meg haragodban.

Legyen meg a Te akaratod,

ne ostorozz búsulásodban.

Gyógyíts meg engem kegyelmedért,

bocsásd meg bűneim.

S én dicsérlek Téged,

hallgasd meg dalaim.

Könyörgésem fogadd el,

némuljanak el ellenségeim.

Add, hogy emelt fővel járhassak,

Reád tekintenek bánatos szemeim.

Ne fordulj el tőlem,

kezed érintése gyógyulás lelkemnek.

A csendben is meghallom hangod,

szavaid a mélyből felemelnek.

Az irgalmas szív

mozgásba hozza a kezeket.

Észreveszi a szükséget,

s a testi, lelki beteget.

Sodoma bűne körülöttünk

most is él.

Tombol a kevélység,

nem vagyunk jobbak elődeinknél.

Istennek népe,

te észreveszed a szűkölködőt?

Egy-egy meleg, bátorító szóval

tudod vigasztalni az esendőt?

Hadd hallja mindenki,

hogy az egyszülött Krisztus ma is él.

Vérével fizetett a bűnért,

amit én is, te is elkövettél.

Azóta is kitárt karokkal

vár reád.

Ha beszennyezted is,

fehérré tudja mosni ruhád.

Nálad a választás:

a menny, vagy világi, testi örömök.

A döntés a tiéd, de Jézus

az Atyánál érted most is könyörög.