A keskeny úton

Úr Jézus, kerestél, s kerestelek,

rám talált őszinte szereteted.

Fogod a kezem és mosolyogsz rám,

kegyelmedből van égi ruhám.

Bűneim terhét elfeledhetem,

megújult lélekkel énekelem:

Te vagy a Megváltó, életemnek ura,

vár reám szentjeid égi hona.

Keskeny az út, mely a mennybe vezet,

de kinyújtottad felém áldó kezed,

s ezer baj közt is vezetsz tova,

ne hagyj el engem Uram, soha.

Rád bíztam éltem, s álmaimat,

nyesegesd szüntelen hibáimat.

Hálás a szívem, itt vagy velem,

s körbefon védőn a kegyelem.

Szent tűz

Ha a lelkemben csend honol,
meghallom a Te hangodat.
Ha a harc zaja váltja fel,
várom a tanácsodat.

Add Uram, hogy akkor is
érezzem a Te szent tüzed,
amikor e világ ördöge
uralná le a lelkemet.

Igéd világa hintse be
lényemnek legmélyebb zugát,
s benned köszöntsem életem
fejedelmét, s Urát.

Fogd a kezem szorosan,
néha elkap a félelem,
s bűnbánó könnyeimet
szelíd kezeidbe teszem.

Emelj fel, Istenem,
néha oly kicsiny vagyok,
s szereteted lángjaiból
fényed engem is beragyog.

              Hála

Megszólítottál, Jézusom,

a bűnös múltam lezárom.

Újjászületett szívem érted ég,

tiéd a szabadságom.

Mindenkor hozzád száll sóhajom,

s ilyenkor betölt a béke.

Neked ajánlom életem,

Te vagy lényem menedéke.

Hála és dicséret száll feléd,

törj utat a mában...

Ne engedj el soha már,

ezt kérem buzgó imámban.

Napi harcok és kísértés

egyre jobbá nevelnek...

S Te velem vagy a csöndben,

szavaid kérdéseimre felelnek.

Felettébb tiszta a te beszéded,

az Élet kenyerét nekem szánod.

Remélem, a mennyei honban

kapuid előttem kitárod.

Új reménnyel

Feléd nyújtom kezem, Uram,

fogadj el így, bánatosan.

Meggyötörten, amint vagyok,

színed előtt fejet hajtok.

Jöttem hozzád így megtörten,

kétségekkel, bűneimben.

Tisztíts meg Uram, teljesen,

tekints le rám kegyelmesen.

A mélyből szólított szavad,

s Te értem áldoztad magad.

Szívem mélyét hála járja át,

s felszakad mindenféle gát.

Rád bízom lelkem, önmagam,

s már nem bolyongok céltalan.

Te vagy a cél, a kincs, a fény,

szárnyakat bont az új remény.

Vár reám üdv, mennyei hon,

irgalmadból megkaphatom.

Megtudom azt, hogy mit jelent

kegyelmed most, s majd egykor fent.

Mennyei remény

Erősíts Uram, hogyha próba ér,

akkor felcsillan mennyei remény.

Félelmeimben és gyötrődésen át,

sebeim gyógyítva járjon Lelked át.

Ne hagyd, hogy útaim nélküled járjam,

gyarló hitványságok ne feszítsék vágyam.

Esendő, erőtlen testem eléd hozom,

tisztíts meg, munkálkodj e gyarló poron.

Mindenható uram messze ható kegyelme,

Szentlelked által újonnan születve:

napi harcaimban Rád bízom magam,

nálad egész éltem biztonságban van.

• Csend...
  
• Lelkemben rejlő rend.
  
• Vágyom...
  
• Társam szótlan magányom.
  
• Külvilág...
  
• Nem zavar, nem hív, nem zilál.
  
• Remény...
  
• Konok, kitartó, kemény.
  
• Könyörgés...
  
• Elhal az izzó lüktetés.
  
• Végtelen...
  
• Eltörpülő félelem.
  
• Imádság...
  
• Hála és néma kiáltás.
  
• Mindenség...
  
• Rám boruló békesség.

Rám ragyogott Isten mosolya.

Ez az érzés kék és ibolya.

Tekintete meleg és gyönyörű azúr:

Az ellenségeimet is szereti az Úr!

Göröngyös utakon jártam,

míg végre Rád találtam.

Már rég ismertél engem,

s formáltad újjá a lelkem.

Átvetted tőlem terheim,

s keresztfára vitted vétkeim.

Könnyeim gyöngyökké váltak,

reményeim hozzád szállnak.

Szereteted olyan mély,

mint tágas gyémántkastély.

Nincs már többé mitől félnem,

biztos kezekben van éltem.

Kiáltok az Úrhoz felszóval,

s Ő meghallgat engem.

Pajzsom Ő és dicsőségem,

megvéd ellenségeimmel szemben.

Sokan mondják lelkem felől:

nincs segítség számomra.

De óh, Uram, szárnyaid rejteke

gyógyír a fájdalomra.

Lefekszem és elalszom,

s az Úr támogat engem.

Nem félek a veszélytől,

csak bátorítsd lelkem.

Az Úré a szabadítás,

legyen áldás a népeden.

Te vagy a Teremtő, megtartó Isten,

s kegyelmedből létezem.

Tiszta az éjszakai ég,

csillagok ragyognak,

mint égkövek.

Fénylő, tündöklő, erős

közöttünk a szeretet.

Nyugodtan nézek fel,

nem riaszt már

sem mélység, sem fájdalom,

ha te vezetsz utamon

Jézusom.

Úr Jézus, beszéded olyan,

mint sötét helyen világító gyertyaszál.

Fénylik, amíg felvirrad a nappal,

s lelkünk örök életre talál.

Veled élni a mennyekben
nem ábránd csupán.
Ígéreted szerint felövezel,
s reám öltöd hófehér ruhám.

Nem halogatod Uram az ígéretet,
de hosszan tűrsz értünk.
Nem akarod, hogy egy is elvesszen,
csak azt, hogy mindnyájan hozzád térjünk.

Az Úr napja úgy jön el,
mint a tolvaj sötét éjjelen.
Nem tudhatjuk, mikor érkezik,
nem foghatja föl az emberi értelem.

Aki az igazságot cselekszi,
az mind tőled születik.
Gyermekeiddé lehetünk,
akik kegyelmedből egymást szeretik.

Szeressük egymást, szeretteim,
mert Istentől való a szeretet.
Ennek mértéke gazdag és mély,
s tekintetünket keresztedre szegezed.

Veled élni

(Válasz az Atya szerelmes levelére)

Rút voltam, de változni akartam,

s Te legyőzted a változhatatlant.

Sötét mélységből felragyogott fényed,

s elhoztad hozzám a messzeséget.

Elgondoltam, hogyan szolgálhatnálak,

de olykor erősebb volt bennem a bánat.

Átadtam Neked minden terhem,

megmutattad, nem vagyok menthetetlen.

Átöleltél, szívembe írtad, hogy szeretsz,

s hogy ezentúl örökké Te vezetsz.

Betöltötted bennem azt az űrt,

mely a Te lelkeddel egyesült.

Nem számít már, mit sodor elém az élet,

kézen fogtál, nem rémít az ítélet.

Rád bízom magam minden utamon,

s Veled élni a legnagyobb irgalom.